Szégyenlős kicsiny lelkem
előbújt a szentem.
Furcsa véletlen,
az élet kegyetlen.

Mostanáig vártam,
elbújva a szobámban.
De nem lehet így élni,
ha nincs mit remélni.

Kibontom hát a szárnyam,
hogy repülhessen bátran,
Ne törd el majd kérlek,
hisz nélküle nincs élet.

Ha csíped, amit írok,
Dobhatsz majd egy like-ot.
Ha meg nem jön be,
azért még ne húzz be.

Köszi, ha benéztél,
rám szemet vetettél,
gyere el máskor is,
lesz ez még máshogy is!