2020 © Tia Mahallt

Minden jog fenntartva!

Jelen történet bármilyen formában történő másolása, sokszorosítása a szerző előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül NEM engedélyezett.

Borító: Miklós Nikolett

Köszönöm segítőim támogatását!

AA, MN

+18 A történet nyomokban káromkodást tartalmaz! +18

Heath-ből nem látszott semmi, csak az olajos farmere, ahogy a csípőjén lóg, felette a foltos és szintén olajos pólójával, amint majdnem derékig eltűnik a Harley-ban. Bármilyen furcsa, el lehet tűnni egy motor fémváza között is, ha az ember valamit nagyon keres. Neki meg amúgy sem volt nehéz a 177 centis magasságával és atletikus alkatával. Szálkás és vékony teste kifejezetten előny volt, ha szűk helyeken kellett dolgoznia.  

A motor úgy látszik, rendesen feladta a leckét, mert az ajtóban állva Rodger csak a folyamatos szitok áradatot hallotta. Ha nem tudta volna atombiztosan, hogy a barátja milyen szenvedéllyel bütyköli ezeket a vasakat, akkor attól félt volna, hogy az udvar közepén épít belőle tábortüzet a következő bazdmeg után.

- Hé, haver! Beszélj vele rendesebben! Különben sosem fog rád hallgatni. Apád is mindig ezzel jön, lehet, nem ártana megfogadni a tanácsát. Legalább egyszer-kétszer. Franc tudja, még be is válhat – közelebb lépett és próbált rájönni, mi okozhat akkora problémát, ami így kihozza a béketűrésből a srácot, akinek egyébként nem szokása a káromkodás.

- Kussolj, és inkább segíts! Hozd ide azt a tálat, ott, az asztalról! Tedd a motor alá, oda, ahol a kezem van. Olajszivárgással hozták be a kicsikét, csak azt felejtették el közölni, hogy a csövek száz évesek és ha hozzá érek, letörik az egész és orrán-száján folyik majd minden – morogta, és próbálta legalább addig visszatartani valamennyire a szivárgást, amíg az edény alá nem kerül. Semmi kedve nem volt a ragacsos masszát takarítani a padlóról egész este. – Siess már, csúszik az egész és így is alig férek hozzá! Jókor jöttél.

Rodger ugrott és tette, amire kérték. Kicsit fura volt a mozgása, mert nem akarta összekenni magát. Randira készült Reneé-vel. A szokásos szombat esti meneküljünkotthonrólkettesben. Évek óta ezt csinálták és úgy tűnt bejön nekik. Tulajdonképpen ez mentette meg a kapcsolatukat Pixie eltűnése után. De erről persze a fiúk nem beszéltek. Azóta semmi olyanról nem beszéltek, ami előtte történt. Egy dolog volt fontos: vajon hol lehet? Merre keressék? De nem ma, mert ma csak azért ugrott be, hogy üzenjen Frank-nek.

- Figyu, apádnak üzent faterom. Holnap áthozza, amit kért tőle. Mit tudom én, hogy hívják azt a szart. Ti biztos jobban tudjátok, a lényeg, hogy megkért, szóljak be. Egy órája megérkezett és holnap beugrik vele délelőtt. Na, mentem, mert ha elkések, Reneé kitekeri a nyakam.

Heath szája sarka megrándult egy kicsit, és ha nem akart volna komoly arcot vágni, akkor biztosan elröhögi magát.

- Azt ugye tudod, drága barátom, hogy maxi papucs lettél?

- Rohadj meg, Heath! – és már lépett is közelebb. Fejbe akarta vágni, mikor eszébe jutott, ha nem akar nyakig olajos lenni, akkor ez nagyon nem jó ötlet. – Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod? – állt meg a keze a levegőben.

- Te csak menj és kááápráztasd el a szerelmedet valami nyááálas filmmel, róózsával és csokivaaal…. – nyújtotta szándékosan a szavakat. Közben persze teljes mértékben kiélvezve, hogy húzhatja a barátját, mert az nem tud mivel visszavágni. Azért azt is nagyon jól tudta, kamatostul kapja még ezt vissza, ha már nem lesz probléma a motorolaj a ruháján.

- Na, mentem. Holnap beszélünk. Apádnak ne felejts el szólni, különben az enyém nyír ki engem – ezzel kifordult az ajtón és már csak azt lehetett hallani, ahogy felbőg az autó motorja és elhajt.

Heath még akkor is mosolygott, amikor az olajleeresztés után rendet rakott a műhelyben és a világítást lekapcsolva az oldalajtón belépett a házba. Nagyon sok meló lesz még a motorral, de úgy döntött, mára abbahagyja és elteszi magát holnapra. Bármennyire is szerette volna még húzni a dolgot, előbb-utóbb úgyis le kell feküdnie, így hát nagy levegőt vett és otthagyta a vasparipát.

Fél óra múlva már a zuhanyzóból jött kifelé és érezte, mennyire fáradt, de ma valahogy nem volt kedve az éjszakához. Már hetek óta ugyanaz a nyugtalanító álom zavarta meg az éjjeleit és nem tudott rájönni, miért tér vissza folyton. Semmi értelme nem volt, éppen ez bosszantotta a legjobban. Nem igazán érezte magát olyan embernek, akinek egy tóban gondolázó szőke szépségről kellene álmodnia, aki mindenféle érthetetlen dolgot halandzsázik, aztán nyomtalanul elnyeli a sűrű köd, ami mindvégig mintha csak arra várt volna körülötte, hogy gomolyogva körbezárja és magával vigye. Ő azért mégis csak egy férfi. Neki motorokról, autókról meg mindenféle férfias dolgokról kellene álmodnia. Vagy egyáltalán nem is kéne álmodnia. Erre neki minden éjjel visszajön az a nő a hajójával meg a ködével. Mint, aki valamit közölni akar. Sosem hitt az ilyen baromságokban, de most mégis szöget ütött a fejébe az a furcsa érzés, amit nem tudott elűzni, amikor megjelent az álom. Attól félt, Pixie akar üzenni neki, és képtelen megfejteni, mit. Meg attól, hogy kezd megbolondulni és tényleg csak a képzeletében él már a lány. De mégis... Az ő képzelete nem ilyen élénk. Ekkora hülyeséget nem tud kitalálni.

***

Yă Helphę Îmę. Yă Helphę Muştè. Vęßęıñ Vą. Yă Șię! - suttogta a nő. Újra és újra és újra….

Mindig ugyanaz a néhány szó. És ő nem érti. Ha tényleg csak a fejében létezik, akkor miért nem úgy találta ki, hogy értse is? Ez rohadt idegesítő!

Másnap megint izzadtan és lihegve riadt fel. Dühösen, tehetetlenül és zakatoló szívvel. Pixie-re gondolt. Tudta, hogy várja valahol. Segítenie kell, de hogyan? Úgy érezte, megőrül. El kell felejtenie ezt az egészet. Túl kell lépnie a lány elvesztésén. Mégis folyton ott van az az apró gondolat az agya hátsó zugában, hogy de mi van, ha…

- A rohadt életbe! – morogta az arcára szorított tenyerei alatt, majd felkelt és kiment a konyhába kávét főzni. Úgysincs értelme tovább nézni a plafont. Az alvás már teljesen ki van zárva.

Ismét végigjárta gondolatban a teljes forgatókönyvet.

Késve indult a mozihoz, ahol a lány már várta. Sietett, igazából még egy piroson is átment. Az volt a legnagyobb félelme, hogy Pixie majd leharapja a fejét, ha miatta késik le a film elejét. Mikor odaért, már nem találta a lányt. Csalódott volt, de abban bízott, hogy nem hazament, csak nem kint várja, mert bement mielőtt megkezdődött a vetítés. Megvette a jegyét, beosont és próbálta keresni a sötétben, de nem látta sehol. Pedig nem volt tele a terem. Egyébként is, ha lehet, mindig ugyanoda ültek. Egy idő után úgy gondolták, az az ő kis bérelt helyük. De nem volt ott és nem azért, mert már ültek a székeken. A teljes sor üres volt. A lány nem volt bent. Aztán kint is mindent megnézett. Még a Popcornos csajt is megkérte, nézzen be a mosdóba, de az is üresen tátongott. Aki ott volt, mindenki a filmet nézte. Pixie az üzeneteire sem válaszolt. Nem értette, miért kell tíz perc késésből ekkora ügyet csinálni, de nagy levegőt vett és elindult, hogy otthon érje utol. Aztán ő döbbent meg a legjobban, mikor Annie csodálkozva nézett rá a nyitott ajtóból, mert a lánya kb harminc perce elment a mozihoz és azóta nem látta.

- Nem úgy volt, hogy ott találkoztok? – kérdezte.

- De igen. Csak késtem, és szerintem megharagudott – válaszolt a fiú. – Semmi gond, csak meg akar leckéztetni. És attól tartok, meg is érdemlem – húzta el a száját, mit sem sejtve a valóságról.

Heath mérges volt. Miért csinálja ezt, miért kell bújócskát játszania? Homlokráncolva köszönte meg a nőnek a segítséget, majd miután záródott az ajtó, úgy döntött a tornácon várja meg a lányt. Felesleges olyasvalakit keresnie, aki nem akarja, hogy megtalálják. Előbb-utóbb úgyis haza kell jönnie.

Másnap arra ébredt, hogy a szemébe sütnek a nap első sugarai és teljesen elgémberedett az összes testrésze. A kemény fapadon összegörnyedve aludt el, de a lánnyal nem találkozott. Még korán volt, de ha ennyire megharagudott rá, hogy nem is szólt neki, amikor hazaért, akkor talán nem kellene felébresztenie. Jobb lesz, ha később visszajön, és akkor beszél vele. Az se árt, ha előtte lezuhanyozik, így hazament.

Két órával később csörgött a telefon a földszinten. Pár másodperc múlva kopogtak az ajtaján és Frank, Heath apja megkérdezte kintről, egyedül van-e a fiú odabent. Az ajtó kinyílt és a fiú összehúzott szemekkel, kérdőn nézett rá. Mégis ki lenne odabent még? Kiderült, Annie telefonált, és a lányát kereste. Mivel nem ment haza éjjel, így azt gondolta, a fiúval van. Nem akart korábban zavarni, de kicsit azért mérges volt amiért Pixie nem szólt, hogy nem alszik otthon.

A következő huszonnégy órára viszont nem volt hajlandó emlékezni. Képtelen lett volna felidézni a döbbenetet, a felismerést, a fájdalmat, hogy a lány valóban eltűnt. A rendőrök kérdéseit, a gyanakvó tekintetüket, Annie kérdő pillantásait. A kétségbeesését, amiért az emberek nem Pixie-t keresik, hanem őt kérdezgetik? Forró nyom. Mindig ez jutott eszébe. Mindenhol azt sulykolták, a tévében, az iskolában, a felvilágosító hülyeségeken, hogy az idő nagyon fontos! Miért őt nyaggatják? Miért nem a barátnőjét keresik? Egy év telt el, de még mindig ugyanazok a kérdések ordítottak a fejében minden reggel.

A kávéfőző sípolása rántotta vissza a valóságba. Majd keserű félmosoly jelent meg a szája sarkában. Hisz valóság volt az is, ahol a gondolatai az előbb jártak. A szomorú és megkérdőjelezhetetlen valóság. Szinte robot üzemmódban készítette a kávéját és felkészült a napra. Megint meg kell próbálnia túlélni a következőt és elvégezni a munkáját. Hónapok óta nem történt semmi az ügyben, pedig ő minden követ megmozgatott. A rendőrök már szinte rá se néztek, ha bement az őrsre érdeklődni. Az üggyel foglalkozó nyomozó nem tudott mit mondani neki. Fél éve lezárták a nyomozást, őt is arra kérték, hogy engedje el a lányt, mert nem tehet senki semmi többet. Őket is mindig megviselte, ha nem találtak elég nyomot, és nem tudtak válaszokat adni a fájó kérdésekre. Most is ez történt, de sajnos nem tehettek ellene semmit.

Talán ezért is történt így. A fiú utolsó mentsvárként próbált belekapaszkodni a szőke nőbe az álmából. Igaz, bosszantotta, hogy folyton visszatért, és nem értette, miért nem tudja kiverni a fejéből, de közben rettegett attól, ha egyszer nem jön, akkor az utolsó reménye is elveszik.

vége

A történet előző és következő részeit megtalálod a fejlécben jobb oldalon elhelyezett "A Jövendölés" linkre kattintva.